Mindig rajtad keresztül.
Mintha én nem is léteznék.
— Hát, egyszerűen zavarban van.
Jana felnevetett.
Nem akart nevetni — csak úgy kiszaladt belőle.
— Nyina Georgijevna.
Zavarban van.
Valera megsértődött.
Estig nem beszéltek egymással.
Az éttermet természetesen kifizették.
Az anyós születésnapját szombatra tűzték ki.
A kávézót maga Nyina Georgijevna választotta — egy igényeskedő, meghitt helyet, ahol minden valamivel többe került, mint amennyi jogosnak tűnt.
Úgy tizenöten jöttek el: rokonok, a szomszéd Tamara Ivanovna, aki Nyina Georgijevnát „még iskolás korukból” ismerte, meg néhány barátnő díszes blúzokban.
Jana felvette a ruháját, megcsinálta a haját, mosolygott.
Tudott mosolyogni — ez a munkája része volt, évekig dolgozott ügyfelekkel, tudta, hogyan őrizze meg az arcát bármilyen helyzetben.
Az első szúrás még a meleg étel előtt érkezett.
— Janochka, egy kicsit meghíztál — mondta Nyina Georgijevna, valahová oldalra nézve, mintha ez csak futó megfigyelés volna, nem pedig célzott lövés.
— Na mindegy, ülőmunka, előfordul.
Tamara Ivanovna kuncogott.
Valera úgy tett, mintha az étlapot tanulmányozná.
Jana mosolygott.
A második szúrás Valera bátyjának, Gyimának a köszöntője után jött, aki valami meghatót mondott az anyjukról, aki mindent odaadott a gyerekeinek.
Nyina Georgijevna meghatódott, megtörölte a szemét a szalvétával, majd hirtelen így szólt:
— Igen, jó gyerekeket neveltem.
Valerocska különösen.
Nagyon jószívű.
Más talán azt gondolta volna — minek neki egy elvált nő?
Ő viszont elvette, nem ijedt meg.
Az asztalnál a csend egy pillanatra másféle lett — az a különös csend, amikor mindenki mindent hallott, és úgy tett, mintha semmit sem hallott volna.
Jana érezte, ahogy a hő felkúszik az arcára.
Letette a poharát az asztalra.
„Tarts ki” — mondaná most Valera.
Ránézett a férjére.
A férfi a tányérját nézte.
A harmadik szúrás akkor jött, amikor kihozták a tortát.
— Jana nálunk mindig elfoglalt — közölte Nyina Georgijevna a társasággal —, pénzt keres.
Alig látjuk.
Valera bezzeg otthonülő fajta, szívesen jönne gyakrabban, csak a felesége nem engedi.
— Én nem tartok vissza senkit — mondta Jana.
Kicsúszott belőle, mielőtt még átgondolhatta volna.
Az asztalnál megint csend lett.
Nyina Georgijevna úgy nézett rá meglepetten, mintha egy élettelen tárgy egyszer csak megszólalt volna.
— Ugyan, én ezt nem bántásból mondtam — mondta az anyós mosolyogva.
— Egyszerűen csak az igazat mondom.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
