Nehéz elengedni.
Jana az ablakon át nézte a sötét fákat, ahogy elsuhannak az üveg mögött, és arra gondolt: azt mondja, „a fia” — mintha valaki másról beszélne.
Mintha a saját életét kívülről szemlélné.
— Tarts ki — tette hozzá Valera.
— Majd hozzászokik.
Jana tűrt.
Nyina Georgijevna minden apróságba belekötött — virtuózan, fantáziával.
Hol Jana nem jól főzi a levest — „pirítás nélkül ez nem leves, hanem valami kompót”.
Hol túl sokat dolgozik — „a férjnek figyelem kell, nem pénz”.
Hol túl keveset dolgozik — bár ilyesmire Jana nem emlékezett, de az anyósnak sikerült azt az érzést keltenie, hogy bármelyik döntése eleve hibás.
Különösen fájdalmas téma volt a pénz.
Jana jól keresett.
Jobban, mint Valera — és ez tény volt, amely látszólag senkit sem zavart, csak Nyina Georgijevnát.
Az anyós úgy tett, mintha ez a tény sértené őt, miközben a gyakorlatban pont ebből húzta a legtöbb hasznot.
A listák a házasság második évében jelentek meg.
Először ártatlannak tűnt — a születésnapja előtti napon Nyina Georgijevna felhívta, és azt mondta: „Szeretnék egy új vízforralót, a régi már teljesen elhasználódott.”
Aztán jött egy lista messengerben — több ponttal, cikkszámokkal és bolti linkekkel.
Aztán a lista hosszabb lett.
Aztán megjelent benne ez a mondat is: „Jó lenne, ha Valera kifizetné az éttermet a születésnapomra — ott lesz mindenki a mieink közül.”
Jana háromszor is elolvasta ezt az üzenetet.
— Valera — szólt.
— Gyere ide.
A férfi elolvasta.
Megvakarta a tarkóját.
— Hát, nem kér ő olyan gyakran.
— Folyamatosan kér — mondta Jana egyenesen.
— Csak minden alkalommal más formában.
— Janka, hát ez az anyám.
Évente egyszer van születésnapja.
— Évente egyszer.
Meg újév.
Meg március nyolcadika.
Meg hogy „Valera, csöpög a csapom, hívj szerelőt.”
— Elkapta a férfi tekintetét.
— Észrevetted, hogy tőlem soha nem kér semmit közvetlenül?
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
