Kinyitottam a blokkmappát.
Elővettem az előre összeírt listát.
Teljesen nyugodt voltam.
— Teljes a munka, fiúk, — mondtam, és szélesre tártam a kaput.
— Mindent kiásunk.
— Pontosan a lista szerint.
— A tujákkal kezdjük.
A férfiak összenéztek, elővették az ásókat.
Az ásóvas hangja, ahogy belehasított a fagyott földbe, úgy szólt, mint az új életem első akkordja.
A munka megállás nélkül ment.
Kétszáz literes fekete építési zsákokból vettem be jó előre.
Ezekbe mentek — szépen, földlabdával — a befektetéseim.
— Óvatosan a gyökerekkel, — kértem, amikor a munkások kiforgatták az öt éves tujákat.
— Ne rázzák le a földet, ezt túl kell élnie az áttelepítést.
Valja néni még mindig a kerítésen lógott, elfelejtette a hideget.
A szeme minden egyes kiásott bokor után egyre kerekebb lett.
— Lenka, hát mit művelsz? — jajgatott.
— Mintha tatárjárás ment volna át rajta!
— Reggel még csoda volt, most meg mi van?
— Csak gödrök!
Nem válaszoltam.
Dolgom volt: összevetettem a blokkokat a valósággal.
Tea-hibrid rózsák, hét tő — zsákokba.
Sziklai boróka — a platóra.
Óriás hosták, amiket egykor a térdemen vittem a vonaton a faiskolából — becsomagolni.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
