Cipőt, ami annyiba került, mint egy használt „Zsiguli”.
És időpontot kért a város legjobb stylistjához.
A étteremben élőzene szólt.
Az asztalok roskadoztak a finomságoktól: kaviár, tokhal, különleges italok.
Vitalij az asztalfőn ült, és úgy dagadt a büszkeségtől, mint egy pulyka.
Mellette csicseregte Krisztina — a cég új marketingese, huszonöt körüli nő, ragadozó tekintettel.
Olga a balján ült.
Látta, ahogy Vitalij újra meg újra Krisztinához hajol, a fülébe súg, és a könyökével hozzáér.
A vendégek ettek, ittak, koccintottak, és arról beszéltek, milyen bőkezű és sikeres férfi Vitalij.
Amikor a zenészek szünetet tartottak, a teremben kellemes csend lett, csak a poharak csengése hallatszott.
Vitalij, felhevülve az italtól, felállt, hogy beszédet mondjon.
De a vendégek megköszönése helyett kitört belőle a „szívből jövő őszinteség”.
Átkarolta Krisztinát — állítólag barátilag —, és hangosan, az egész terem előtt, a felesége felé bökve kimondta:
— Mindenki a családról meg a támaszról beszél.
— De nekem milyen támaszom van?
— Csak a neve az.
— Ez itt a nyakamon ül.
— Rég kirúgtam volna, de sajnálom — elveszne nélkülem.
— Nélkülem ő kicsoda?
— Senki.
— Ilyen a természete… pióca.
Krisztina a kezébe fojtotta a nevetést.
Valaki a vendégek közül kínosan köhintett.
Nehéz csend telepedett a terembe.
Olga lassan felállt.
A szék nem nyikordult.
Levette a mikrofont a műsorvezető állványáról.
A kezében a nagy zafíros gyűrű nem remegett.
— Igazad van, Vitalij, — a hangja lágy volt, mégis úgy csengett a csendben, mint a megfeszített húr.
— Kár.
— Nagyon kár.
— A ráment időért.
A vendégek felé fordult, akik dermedten tartották a villát a kezükben.
— A férjem azt mondta, én az ő nyakán ülök.
— Akkor nézzünk szembe a valósággal.
— Ez a bankett, ami félmillióba került, az én kártyámról lett kifizetve.
— Az olasz szabású öltönye az én pénzemből van.
— Még az óra is a kezén — „a senki” ajándéka.
Vitalij elsápadt.
Kinyílt a szája, de hang nem jött ki.
— Nem vagyok munkanélküli, Vitalij.
— A saját lakástextil-márkám egy éve az egész országban fogy.
— És most háromszor annyit keresek, mint te a „forgóban lévő” pénzeiddel és a hitelkártyás tartozásaiddal, amelyekről az értesítéseket én szedem ki a postaládából.
Olga egészen közel lépett hozzá.
Nem pörkölt, hanem drága, összetett parfüm illata lengte körül.
— Ajándékot kértél?
— Megkaptad.
— Kifizettem ezt az estét.
— De van egy apróság.
— Csak előleget fizettem.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
