— A partnereim előtt szégyellem magam.
— Legalább sminkelnél.
— Elfogyott a smink, Vitál.
— Adj kétezret.
— Ugyan már.
— Dörzsöld be a pofád céklával, natúr cucc.
Olga bólintott, és bement a fürdőbe.
Ott, a bezárt ajtó mögött megnyitotta a banki alkalmazást, és ránézett a számlájára.
A számok megnyugtatták.
Már annyi pénz volt ott, mint Vitalij egyéves bevétele.
De Olga várt.
Várt egy okra.
Az ok novemberben jött el.
Vitalij 45. születésnapja.
— A „Panorámában” ünneplünk, — jelentette ki, miközben igazgatta a nyakkendőjét.
— Jön mindenki: a főnök, a partnerek, meg persze a rokonság.
— Drágának kell lennie, fényűzőnek.
— Vitál, a „Panoráma” borzasztó drága, — jegyezte meg óvatosan Olga.
— Tudom.
— Ezért van egy üzleti ajánlatom.
Leült vele szemben, és megfogta a kezét.
A tenyere hideg és nyirkos volt.
— Oljácska, most minden pénzem forgóban van.
— Jön az évszázad üzlete.
— Nem lehet kivenni.
— Te olyan takarékos vagy, biztos van valami félretett pénzed.
— Vagy kérj anyádtól.
— Vagy vegyél fel hitelt a nevedre.
— Én majd rendezem.
— Kamattal.
— Férfiszó.
Olga a szemébe nézett.
Nem volt ott szerelem.
Csak számítás és megvetés.
— Rendben, Vitalij.
— Kifizetem a bankettet.
— Ez lesz az ajándékom neked.
— Na, ez az! — vállon veregette, mint egy cimborát.
— Tudtam, hogy van benned haszon.
— Csak ne égess be.
— A menü legyen királyi.
— És te is öltözz fel rendesen.
— Vegyél valamit… leárazáson.
Olga vett.
Egy mély éjszínű ruhát, ami tökéletesen állt rajta.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
