— Mit akarsz?
— Figyelj, meg kell egyeznünk, — Krisztina hangja ideges volt, remegett.
— Tyonya néni teljesen ágynak esett.
Az orvosok szerint most tényleg sztrókja lett.
Állandó ápolás kell neki, én meg nem tudom, nekem ügyfelek, üzletek…
— Fogadsz ápolót.
— Te nem érted, ez iszonyú drága!
Fizetem a gyógyszereit, az orvosokat.
Nekem is hiteleim vannak, jelzálog…
— Add el a lakást.
— Milyen lakást?
— Azt, amit neked ajándékozott.
Add el, és fogadj akár tíz ápolót.
Krisztina elhallgatott.
Aztán kifújta a levegőt.
— Nem tudom eladni.
Papírok… bonyolultak.
A nagynéni vissza akarja íratni Olegre, de a közjegyző szerint a te aláírásod is kell, hiszen a felesége vagy…
— Nem kell, — vágott közbe Vera.
— Beadtam a válópert.
Egy hónap múlva kész lesz.
És semmire nem fogok aláírni.
— Vera, legyél már ember!
Hát haldoklik!
— Két éve, amikor én cipelve vittem a vécére, — én is haldokoltam.
Csak lassan.
Te meg hol voltál?
El voltál foglalva.
Akkor legyél foglalva továbbra is.
Vera letette.
Eltelt egy hónap.
Vera megkapta a válási bizonyítványt — Oleg nem ment el a tárgyalásra, távollétében mondták ki.
Vera a szobában ült, a papírral a kezében, és a pecsétet nézte.
Tizenöt év házasság egyetlen bélyegzővel ért véget.
És neki mindegy volt.
Betette az iratot az asztalfiókba, felvette a kabátját, és kiment az utcára.
Lassan ment, cél nélkül.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
