És azt mondom, megvertél.
Van karc az arcomon.
Kék foltok a karomon, ahol rángattál — már jönnek elő.
Tudod, Szerjózsa, nálunk hogy bánnak a családi zsarnokokkal?
Bevisznek a fogdába, amíg tisztázzák.
Én meg látleletet vetetek.
Megdermedt.
A szemében állati félelem villant.
Tudta, hogy orvosi központban dolgozom, tudta, hogy ott bármilyen papírt kiállítanak nekem, szabályosan.
— Lén, hát miért…
Csak felhúztam magam…
Lázad van, félrebeszélsz…
Hadd mossak én, jó? — nyüszítette, és az úrhangból hirtelen szolgahang lett.
— Késő, Szerjózsa.
A vonat elment.
És a te taxid is elment.
Megkötöttem az első zsákot, és a bejárati ajtóhoz vágtam.
Jött a második.
Lesöpörtem a polcról a cipőit.
Koszos sportcipők repültek a téli bakancsok közé.
— Az autó kulcsait, — követeltem, miközben tovább csomagoltam a lomját.
— Lén, nekem dolgoznom kell…
— A kulcsokat! — úgy üvöltöttem, hogy a saját fülem is csengett.
— Az autó az én nevemen van!
A hitel is rajtam!
Többé nem nyúlsz hozzá!
Reszkető kézzel elővette a kulcstartót a farmerzsebéből, és letette a komódra.
— Kifelé, — kitártam a bejárati ajtót.
— Vidd a zsákjaidat, és tűnj el.
— Hová menjek?
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
