A hangom rekedt volt, de olyan félelmetes, hogy Szergej meghátrált.
— Te meg mi van, Lénka?
Mit találtál ki?
Tedd le a serpenyőt!
Elmentem mellette a folyosóra.
Ő döbbenten loholt utánam.
Kinyitottam a tolóajtós szekrényt.
Lehúztam a vállfáról a kedvenc bőrdzsekijét.
A földre vágtam.
Utána repültek a farmerok, ingek, pulóverek.
— Mit csinálsz, te hülye?! — visította.
— Ezek az én dolgaim!
— Pontosan! — ordítottam, miközben éreztem, hogy az adrenalin erőt ad.
— Ez szemét!
Az én házamban!
És én most nagytakarítást tartok!
Berohantam a kamrába, felkaptam egy guriga nagy fekete szemeteszsákot.
Visszajöttem, kinyitottam egyet, és őrült elszántsággal kezdtem belegyömöszölni a ruháit.
Vállfával együtt.
Gombócban, ahogy jön.
— Állj!
Ne merd! — vetette rá magát, hogy kitépje a zsákot.
Felemeltem a serpenyőt.
Nem ütöttem.
Csak megmutattam, hogy készen állok.
A serpenyő széléről zsír fröccsent a világos pólójára.
— Csak érj hozzá, — sziszegtem.
— Azonnal rendőrt hívok.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
