— Tudod, Júlia — magyarázta Vadik tele szájjal, heves kézmozdulatokkal —, most nehéz dolga van a tisztességes vállalkozónak.
Az állam fojtogatja, a konkurencia keresztbe tesz.
Én most kemény döntést hoztam: fél évig nem adom vissza nektek a pénzt.
Gumit kell cserélni, ökobőr huzatokat kell venni…
Ugye, megértitek a helyzetet?
— Természetesen, Vadik — mosolyogtam kedvesen, szinte angyalian.
— A helyzeted valóban rendkívül nehéz.
Majdnem olyan, mint annak az egérnek, amelyik lendületből bemászott az egérfogóba, aztán felháborodva követeli, hogy a sajtot házhoz szállítással vigyék utána.
Vadik félrenyelte a húst, és köhögni kezdett.
— Mi van?
Ezt most hogy érted?
Én reggeltől estig pörgök, mint a mókus a kerékben!
— Igen — bólintottam —, csak valamiért az a kerék kizárólag a mi költségünkre gurul.
Mintha nem is mókus lennél, hanem egy falánk, eltartott hörcsög aranyadagon.
Okszana felcsattant, és ledobta az asztalra a keményre keményített szalvétát.
— Júlia, mi ez a lekezelő hangnem?!
Mi csak rokonként kérünk!
Nektek két fizetésetek van, éltek, mint Marci Hevesen, éttermekbe jártok!
Akár oda is ajándékozhattátok volna nekünk azt a másfél milliót.
Vadiknak kell egy indulás az életben!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
