Viktor akkor azt mondta, elhalasztották a szabadságot, aztán valahogy elfelejtődött.
Jelizaveta kinyitotta a szekrényt, pakolni kezdett.
Farmer, pulóver, fehérnemű, neszesszer.
A kezei maguktól mozogtak, a fejében pedig csak egy gondolat forgott: elég.
Elég úgy élni, mintha mindenkinek tartozna.
Tartozna az anyósnak, a férjnek, azoknak a láthatatlan illemszabályoknak, amiket Viktor menet közben talált ki.
Nem tartozik senkinek semmivel.
Joga van egy estére — egyetlen egy estére —, amikor egyszerűen önmaga lehet.
Kinyílt a nappali ajtaja.
Viktor kijött, meglátta a bőröndöt, és gyökeret vert a lába.
— Mi ez? — a hangja halk lett, veszélyes.
— Szentpétervárra megyek — felelte Jelizaveta, miközben felhúzta a cipzárt.
— Holnapután jövök vissza.
— Megőrültél?
— Lehet.
Felemelte a bőröndöt, és elment mellette a kijárat felé.
Viktor megragadta a karját — erősen, fájdalmasan.
Jelizaveta rántott egyet, de a férfi nem engedte.
— Ha most elmész, vissza se gyere.
Jelizaveta ránézett.
A dühben eltorzult arcára.
A csuklójára szoruló kézre.
És hirtelen megértette, hogy nem fél.
Egyáltalán nem.
Mert a legfélelmetesebb az, ha marad.
Ha marad, és tovább él ebben az ürességben, ahol a szavai semmit sem jelentenek, a vágyai nem fontosak, ő maga pedig csak valaki más életének kiegészítője.
— Engedj el — mondta egyenletesen.
Viktor még tíz másodpercig nézte, aztán kinyitotta az ujjait.
Jelizaveta felvette a táskáját, felvette a kabátját, kiment a lépcsőházba.
Csak ott, a hideg csendben a szintek között engedte meg magának, hogy kifújja a levegőt.
A vonat két óra múlva indult.
Eléri.
Odakint fagyott volt, de Jelizaveta szinte nem is érezte a hideget.
A metró felé ment, a bőrönd a lábának koccant, a zsebében pedig rezgett a telefon — biztosan Viktor.
Nem vette elő.
A metróban vele szemben egy huszonöt év körüli lány ült, valamilyen magazint lapozgatott, és mosolygott valamin.
Gondtalan volt, szabad.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
