— Állj fel.
— Rakj rendet.
— Menj, vegyél finom bort és csokit.
— Hívd fel a közjegyzőt.
— Este beszélünk.
— Megegyeztünk.
Felállt.
Kinyitotta az ablakokat.
Bekapcsolta a zenét.
Elkezdte letörölni a polcokat.
És minden tárggyal, minden mozdulattal, mintha levedlette volna a régi bőrét.
Valahol a szekrényben ott maradtak a régi közös fotók.
Azokat még nem nyúlt.
De minden mást — sajnálat nélkül pakolt el.
Délre a lakása fellélegzett.
Nem csak falakkal és mennyezettel.
Hanem vele.
Egy szabad nővel.
Kihúzott háttal.
Tiszta kézzel.
Teljes joggal a nyugalomhoz és a csokihoz.
És többé senki ne mondja meg neki, kinek „kell segítenie”.
Mert ma saját magának segített.
És azt, kérem szépen, nem mindenki tudja.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
