Olyanok, amikben felújítás után hordják ki a szemetet.
Vagy azt, ami egy régi életből megmaradt.
Natalja visszament a hálóba.
Egyetlen mozdulattal lesöpörte a pulóverek halmát egy zsák tátott szájába.
Utána repültek a farmerok is.
Az ingeket le sem vette a vállfáról — a műanyag vállfákkal együtt dobálta be, amelyek ropogtak, ahogy egymás súlya alatt eltörtek.
Volt ebben a hangban valami megnyugtató.
Ropp.
Ez volt a kedvenc kasmírpulóvere, amit ő adott neki évfordulóra.
Ropp.
A díszes, „ünneplős” öltönye.
Natalja feszesen dolgozott.
A fürdőben: borotva, parfüm (az is az ő ajándéka volt), fogkefe.
A dolgozószobában: töltők, valami papírok az asztalról.
Nem válogatott.
Nem nézett zsebekbe.
Minden, ami hozzá tartozott, ment a zsákokba.
Két hatalmas fekete batyu állt a folyosó közepén.
Natalja ránézett az órára.
Eltelt egy óra.
Hamarosan jönnie kellett.
A csapról szóló mese azt jelentette, hogy vacsorára hazaér.
Kiment a konyhába, vizet töltött magának.
A pohár megkoccant a fogán.
Na, tessék.
Elkezdődött.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
