A stressz nem mindig a hűtőnél csapódott le
A stressz természetesen jelen volt a hetvenes években is, de más formában. Nem zúdultak folyamatosan értesítések, hírek és online ingerek, így a feszültség nem kísérte állandó háttérzajként a napot.
Ha valaki kimerült vagy zaklatott volt, gyakran a séta, a beszélgetés vagy valamilyen kézzel végezhető tevékenység lett a választás. Az evés kevésbé vált automatikus stresszkezelő eszközzé, és az alvás is rendezettebb volt, ami szintén befolyásolta az étvágyat és az energiaszintet.
A munka is több mozgással járt
Még az irodai munkavégzés is aktívabb volt: többet használtak lépcsőket, személyesen intéztek ügyeket, papírokat vittek egyik helyről a másikra, és gyakrabban álltak fel az asztaltól. A fizikai munkát végzők aránya is magasabb volt, így a mozgás már a munkanap szerves része volt.
Manapság sokan egy egész napot ülve töltenek, ami az egyik legnagyobb különbség a két korszak között.
Az unalom régen inkább mozgásra ösztönzött
A zsebben hordozható képernyők hiánya teljesen másfajta szabadidőt teremtett. Ha valaki unatkozott, nem kezdett azonnal görgetni, hanem inkább kiment, átment valakihez, biciklizett, barkácsolt vagy valamilyen elfoglaltságot talált magának.
Az unalom gyakrabban vezetett fizikai aktivitáshoz, míg ma sokszor órákon át tartó ülőhelyzethez.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
