Az adagok általában kisebbek voltak, a cukorhasználat is mérsékeltebb, és az étkezés valódi éhséghez, nem pedig unalomhoz vagy stresszhez kapcsolódott.
Az étkezésnek megvolt a maga rendje
Sok családban a napi három étkezés – reggeli, ebéd, vacsora – képezte az alapot. A két főétkezés közötti nassolás nem volt mindennapi szokás, és nem csábítottak a boltok polcain sorakozó, automata módon elérhető édességek.
A szervezet kiszámítható ritmusban működött: tudta, mikor érkezik az étel, a szünetekben pedig pihenhetett. Ez a struktúra ma már sokak számára teljesen felborult.
Kisebb adagok, kevesebb túlzás
A 70‑es években még nem az „extra méret” volt a normák meghatározója. A cukros üdítők kisebb kiszerelésben jelentek meg, a tányérra kerülő adagok sem tornyosultak, és nem volt szokás, hogy mindenből létezzen nagyobb, akár családi méretű változat.
Az étel elsődleges célja a táplálás volt, nem a túlfogyasztás. Ez a látszólag apró különbség hosszú távon jelentős hatással van az egészségre.
A képernyők még nem uralták a szabadidőt
A tévének fix műsorrendje volt, és egy adás befejezése után a legtöbben egyszerűen kikapcsolták a készüléket. A gyerekek megnéztek egy műsort, aztán visszatértek a játékhoz. Az étkezések általában képernyő nélkül zajlottak az asztalnál.
Manapság sokan órákat töltenek kijelzők előtt, ami nemcsak az ülőidőt növeli, hanem az észrevétlen nassolást is elősegíti. A képernyő előtti rágcsálás ma már sokkal gyakoribb, mint akkor.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
