Csak néhány régi családi fényképet elővehetünk, és azonnal szembeötlő a különbség: a hetvenes években élők átlagosan karcsúbbak voltak, mint ma. Nem egy titkos csodamódszernek köszönhető ez a jelenség, hanem annak, hogy a mindennapjaik egészen más ritmusban zajlottak.
A mozgás nem program, hanem a mindennap része volt
A 70‑es években a napi testmozgás szinte észrevétlenül beépült a mindennapi teendőkbe. Sok családnak egyetlen autója volt – vagy egy sem –, ezért gyakran gyalog mentek iskolába, munkába, boltba vagy vendéghez. Akkoriban ezt senki sem tekintette edzésnek, egyszerűen csak úgy történt, ahogy az élet úgy kívánta.
Egy átlagos nap tartalmazta a háztól a buszmegállóig tartó sétát, onnan a munkahelyre vezető útat, a bevásárlást és a hazafelé tartó gyaloglást is. Ez a sorozat könnyedén néhány kilométert jelentett naponta, anélkül, hogy külön tervezni kellett volna.
A gyerekek is sokkal aktívabbak voltak: iskolába gyalogoltak, órákat töltöttek focizással, biciklizéssel, játszótéren rohangálással, majd ugyanolyan módon tértek haza. A mozgás tehát folyamatos, természetes része volt a napnak.
Egyszerűbb ételek díszítették az asztalt
A hetvenes évek konyháját a ma megszokott, gyorsan fogyasztható, erősen feldolgozott termékek helyett alapanyagok uralták. A hűtő és a kamra főként friss zöldségekből, tojásból, húsból, tejtermékekből és gyümölcsökből álló ételekkel volt feltöltve.
Az otthoni főzés nemcsak az étrendet formálta, hanem a napi aktivitást is növelte: a mosás, a takarítás, a szeletelés, a keverés és a mosogatás mind hozzájárultak a mozgáshoz. Így már az ételkészítés is aktívabb életmódot jelentett.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
