— Isten előtt talán közös, de az ingatlan-nyilvántartás előtt az enyém — vágtam rá.
— Másodszor.
Dása, hárommillió rubelt vettél fel Zinaida Pavlovna lakására jelzáloggal?
— Igen!
És holnap el is kezdem visszahozni azt a pénzt! — vágott vissza a sógornőm.
— Nem fogod — mosolyogtam rá az egyik legkedvesebb mosolyommal, ami csak volt az arzenálomban.
— Mert holnap ide nem jön senki.
Pontosabban jönni jöhetnek, de a kerítésen túl nem jutnak.
Vadim elsápadt.
— Anya, mégis mire készülsz?
Ne alázz meg minket az emberek előtt!
Dásának vissza kell majd fizetnie a pénzt!
— Ó, vissza fogja fizetni — bólintottam.
— Kétszeresen, ha perelnek a szolgáltatás elmaradása miatt.
Tudod, Dása, kereskedelmi tevékenységet folytatni lakóövezeti telken, anélkül hogy annak rendeltetését hivatalosan megváltoztatnák, tilos.
De ez még apróság.
A lényeg az, hogy én, mint egyedüli tulajdonos, sem szóban, sem írásban nem adtam neked beleegyezést arra, hogy a házamat kereskedelmi célra használd.
— Magasról teszek én a te beleegyezésedre! — ordította Dása, és lehullott róla a spirituális máz.
— Én már mindent kifizettem!
Holnap hozzák a masszázsasztalokat meg a szakácsot!
Én magát téged is kivágatlak innen, ha akadályozol!
Vadik, mondd meg a feleségednek!
És ekkor Vadim végzetes hibát követett el.
Odajött hozzám, megpróbált megfogni a könyökömnél, és a fogai között sziszegte:
— Anna, fejezd be a hisztériát.
Holnap vendégek jönnek ide.
Szedd össze a dolgaidat, és menj ki a tárolóba, ne idegesíts.
Én itt nem vagyok kisebb gazda, mint te.
Leráztam a kezét.
Rendben.
— Vadim — néztem egyenesen a szemébe, és ő hirtelen hátrébb lépett, mintha valami egészen rosszat olvasott volna ki a tekintetemből.
— Holnap beadom a keresetet a házasság felbontására.
Úgyhogy a te „gazdálkodásodnak” itt vége.
— Micsoda… válás? — sipította az anyósom, és azonnal elvesztette minden lendületét.
— Egy elvonulás miatt?
Anyecska, hát minek így fejjel a falnak menni…
— Nem az elvonulás miatt, Zinaida Pavlovna.
Hanem azért, mert belefáradtam abba, hogy a családjuk ingyenes etetőhelye és kényelmes szállodája legyek — mondtam minden szót tagoltan.
— És most pontosan harminc percük van arra, hogy összeszedjék a batyuikat, vigyék magukkal a fiukat, és hagyják el a magántulajdonomat.
— És ha nem megyünk el? — hunyorított rám rosszindulatúan Dása.
— Mit csinálsz velünk?
Rendőrt hívsz?
Szó nélkül elővettem a telefonomat, megnyitottam a biztonsági céges alkalmazást, amellyel szerződésben álltam, és megnyomtam a gyorsreagálású egység hívására szolgáló piros gombot.
— Nyolc perc múlva itt lesznek.
A járőr a szomszédos lakóparkban állomásozik.
Kemény fiúk, nem értik a „családi fészekről” szóló vicceket.
Betöréses jogosulatlan behatolásként fogják rögzíteni.
Dása arca olyan színű lett, mint az az éretlen avokádó, amellyel a VIP-kliensnőit akarta etetni.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
