Dásának tényleg el kell kezdenie valahol.
Egyébként hitelt is felvett a szervezésre.
Rengeteg pénzt!
Nem lehet így bánni a családdal…
— Hárommilliót! — emelte fel büszkén az állát a sógornőm.
— Ráadásul anya lakására jelzáloggal!
Felbéreltem prémium cateringet, rendeltem Nepálból éneklő tálakat, kifizettem az influenszereknél a reklámot!
A lányok fejenként hetvenezer rubelt fizettek a hétvégéért.
Szóval, Anya, kérlek, cirkusz nélkül.
Még el kell helyeznem itt a füstölőket, és a bútorokat a megfelelő zónákba kell tolnom.
Tett egy lépést a második emeletre vezető lépcső felé.
— Megállj — szóltam, és a hangom halkan csengett, de úgy, hogy Dása megdermedt, egyik lábával már a lépcsőfok fölött.
— Először is.
Ami a házastársak valamelyikének a házasságkötés előtt a tulajdonában volt, az az ő saját tulajdona marad.
Ez a ház, ez a telek, és még az a függőágy is odakint — az enyém.
Száz százalékban.
Vadimnak itt nincs részesedése, és soha nem is volt.
— Na és! — visította az anyósom, elvörösödve a dühtől.
— Egyházi esküvőtök is volt!
Isten előtt minden közös!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
