Hiába gondolta, hogy majd csendben maradok.
— Ürítsd ki a hálószobát a második emeleten.
Lehetőleg rögtön most — jelentette ki ellentmondást nem tűrően az anyósom, miközben három hatalmas kockás táskát rakott le az egyedi készítésű, tömör tölgyből készült konyhaszigetemre.
— És egyáltalán, szedd össze a személyes dolgaidat dobozokba, és vidd át a tárolóba.
Holnap vendégek érkeznek, nincs szükség arra, hogy a rongyaiddal villogj itt a kliensek előtt.
Lassan belekortyoltam a kávéba a kedvenc bögrémből, és azt éreztem, hogy nem düh ömlik szét bennem, hanem valami kristálytiszta, hideg nyugalom.
Zinaida Pavlovnára néztem, aztán a mögötte álló sógornőmre, Dására, majd a tekintetemet a férjemre, Vadimra emeltem.
Vadim nagy igyekezettel úgy tett, mintha a laminált padló illesztéseit tanulmányozná.
— Vendégek érkeznek? — kérdeztem udvariasan.
— Hová?
Kik?
— Jaj, Anya, ne játszd már a butát! — forgatta a szemét Dása.
Megigazította a hanyag kontyba tűzött haját, ami a szalonban háromezer rubelbe került neki.
— Tavasszal már mondtam, hogy elindítom a saját szerzői elvonulásomat, a „A Világegyetem Lélegzete.
A bőség felébresztése” programot.
Tizenöt lány érkezik Moszkvából, VIP-csomaggal!
Holnap reggel tízkor transzferük lesz az állomásról.
— És ehhez mi köze az én házamnak? — óvatosan visszatettem a csészét a csészealjra.
Az anyósom drámaian összecsapta a kezét.
— Nahát, megjöttünk!
Hogyhogy a te házad?
Te és Vadik három éve vagytok házasok!
Ez a ti közös, családi fészketek!
— Dásának most szüksége van arra, hogy talpra álljon, hiszen saját vállalkozást indít.
Neked, mint a bátyja feleségének, csak örülnöd és segítened kellene.
Mi már el is döntöttük vele: az elvonulások minden hétvégén itt lesznek megtartva.
— Ti addig majd a nyári konyhában laktok, ott meleg van, teszünk be hősugárzót.
A nagy házban pedig a lányok meditálnak majd.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
