A serpenyő.
A széttört bögre.
A törött orchidea.
Ha akkor csak vizet hozott volna…
Ha azt mondta volna: „Lén, feküdj, én mindent megcsinálok”…
De talán akkor nem ébredtem volna fel.
Néha a betegség jelzés.
Néha a láz nem csak vírusról szól.
Hanem a forráspontodról.
És amikor valaki üvölt:
„Kelj fel, és moss el!”
Te tényleg felkelhetsz.
Csak nem a mosogatóhoz.
Hanem az ajtóhoz.
És kinyithatod — hogy kiengedd az életedből azt, aki már rég méreg lett.
Most a lakásomban csend van.
Tiszta van.
Világos van.
És ha beteg vagyok — fekszem.
Teát iszom.
Gondoskodom magamról.
Mert többé senkinek sem tartozom azzal, hogy kényelmes legyek.
Az a dolgom, hogy éljek.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
