Katya lezárta a telefont, és sokáig a falat nézte.
Körülbelül öt éve ismerkedtek meg valakinek a születésnapján — közös ismerősöknél, egy zajos lakásban, ahol mindenki egyszerre beszélt, és a zene kicsit hangosabb volt a kelleténél.
Dima akkor nyugodtnak és megbízhatónak tűnt neki, mint egy jó ház.
Széles vállú volt, szűkszavú, és tudott figyelni.
Majdnem két évig jártak, és ez alatt Katya beleszeretett nemcsak belé, hanem a közös jövőjük gondolatába is — a kis lakásba, amit együtt rendeznek be, a közös reggelikbe, a közös döntésekbe, a közös életbe.
Nina Arkagyevnáról persze tudott.
Dima előre figyelmeztette — hogy az anyja erős természet, és megszokta, hogy mindent kézben tart.
„Nem rosszindulatból,” — mondta ő minden alkalommal, amikor meg kellett magyarázni egy újabb anyai húzást.
„Csak aggódik. Így fejezi ki a szeretetét.”
Katya eleinte próbálta ezt elfogadni.
Tényleg fiatalabb volt Dimánál — ő már élt külön, dolgozott, berendezkedett, Katya pedig épp csak kirepült a szülői házból, és a tapasztalatbeli különbség érződött.
Nina Arkagyevna ezt megérezte, és mintha kötelességének tartotta volna átadni azt a tapasztalatot — azonnal, teljes egészében, és kérdés nélkül.
Először újévre jelent meg a menü.
Akkor az anyós személyesen telefonált, lediktálta az ételek listáját, és sokáig magyarázta, miért pont azok — mert Dima gyerekkora óta ezt meg azt szereti, mert egy bizonyos saláta nélkül nincs is ünnep, mert Katya még fiatal, és talán nem tudja, hogyan kell „rendesen”.
Katya akkor hallgatott.
Leírta.
Megfőzte.
Húsvétra megjött az első levél — már írásban a lista, hogy el ne felejtse.
Dima születésnapjára — egy táblázat két oszloppal: „mit készíts” és „pontosan hogyan”.
Most pedig itt a március nyolcadika, és megint három oldal.
A férj testvére, Olya sem maradt ki.
Olya pár évvel idősebb volt Dimánál, férjnél volt, gyerekei voltak, és feltétlenül tapasztalt embernek tartotta magát.
Üzenetben takarítási tanácsokat írt Katyának, cikkeket küldött arról, hogyan kell helyesen tárolni az élelmiszert, és egyszer, amikor vendégségbe jött, kinyitotta a konyhaszekrényt, és átrendezte a lábasokat „helyes sorrendbe” — méret szerint, ahogy az anyjuknál.
Katya akkor, miután elmentek, szó nélkül mindent visszatett a helyére.
De ez kicsi, láthatatlan győzelem volt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
