— Tedd vissza, kölyök, mert ha leejted, a veséddel fizetsz.
Szergej a szobában őrjöngött, mint egy ketrecbe zárt állat.
A telefonja remegett a banki üzenetektől: „Tranzakció elutasítva”, „Kártya letiltva”.
Hívta Ingát, de egy géphang ismételte: „Az előfizető átmenetileg nem elérhető.”
— Téged meg tépjen szét valami! — ordította a semmibe, és a telefont a kanapéra vágta.
— Fiam, mit csináljunk? — nyüszített Tamara Petrovna.
— Hová megyünk?
— Hol a pénz?
— Nincs pénz, anya! — üvöltötte Szergej.
— Mindent elzárt!
— Az utcán vagyunk!
A munkások felszedték a szegélyléceket.
Őrült zaj volt.
A por felkavarodott, és ráült Tamara Petrovna „elit” függönyeire.
**5. rész. A pofátlanság ára**
Eltelt egy hónap.
Egy nagy bevásárlóközpont melletti parkolóban, ahol a szél gyorséttermi papírokat kergetett, egy ütött-kopott autó állt.
Bent Szergej ült.
Lefogyott, sötét karikák voltak a szeme alatt.
Gyűrött ing volt rajta — az, amiben valaha az asszony irodájában feszített, mintha ő lenne a nagy igazgató.
Most taxisként dolgozott egy bérelt autóval.
Gazdaságos kategória.
Inga mindent tökéletesen kiszámolt.
Szergej anyjának lakását kiadták, a bérlők nem voltak hajlandók kiköltözni kötbér nélkül, amire a családnak nem volt pénze.
Kénytelenek voltak egy apró egyszobást bérelni olyan környéken, ahová még a futárok is féltek este menni.
Vityók nem talált munkát.
Egész nap a kifeküdt kanapén hevert, és a telefonján játszott, átkozva „azt a boszorkány Ingát”.
Tamara Petrovna portásnak állt egy kollégiumban.
A gőgje lecsiszolódott, de a rosszindulata maradt.
Minden este szekálta Szergejt, hogy „elszalasztotta az aranyhalat”.
— Te marha, Szerjózsa, — mondogatta, miközben az üres kását kavargatta.
— Okosabban kellett volna.
— Előbb bejelentkezni ide, aztán hozni anyádat.
— Eh…
Szergej gyűlölte ezeket a beszélgetéseket.
Gyűlölte a családját, a saját kapzsiságát, és ezt a nyomorult lakást.
De a legjobban az dühítette, hogy Inga okosabb volt.
Ekkor új fuvar érkezett a telefonjára.
„Panoráma” luxus lakópark.
Utazás a reptérre.
Szergej sóhajtott, beindította a motort, és elindult.
A sorompóhoz érve meglátta az utast.
A szíve a gyomrába zuhant.
Ő volt az.
Inga.
Egy magas férfi mellett állt, aki fogta a kezét.
Inga lenyűgözően nézett ki: elegáns kabát, laza tartás, és olyan mosoly, amit Szergej sosem látott tőle — őszinte, élő.
Szergej vissza akarta mondani a fuvart, elhajtani, elsüllyedni.
De az ujjai nem engedelmeskedtek.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
