— Tessék!
A paszszusában találtam!
Beadta a fülbevalómat!
Tamara Iljinyicsna a heverőn ült, egyenes háttal, mint egy pálca.
Ismerte azt a cédulát.
Ő adta be a jegygyűrűjét egy héttel korábban, hogy rendes szemüveget vehessen — a régi eltört, és a fiától kérni megalázó lett volna.
De ki hallgatott volna rá?
— Anya, mi van veled… tolvaj lettél? — Borisz undorral nézett rá.
— A saját családodtól?
— Nem én… — kezdte, de a fia legyintett.
— Csomagolj.
Elviszlek szanatóriumba.
Idegeket gyógyítani.
Tolvajjal nem fogok együtt élni.
Nem vitte szanatóriumba.
Egyszerűen kitette az állomásnál egy táskával, pénzes borítékot nyomott a kezébe.
— Vegyél ki egy szobát egyelőre.
Nekem le kell nyugtatnom Zsannát.
Hívlak.
Nem hívta.
Sem másnap.
Sem három nap múlva.
A pénz fogyott.
A büszkesége nem engedte, hogy menhelyre menjen.
A kialvatlanságtól és sértettségtől lángoló fejében egyetlen gondolat lüktetett.
Van egy cím.
Látta a fia régi noteszében, amit nem volt ideje kidobni.
Lesznoje falu.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
