— És az értesítés arról, hogy egy órája kicseréltem a zárakat a saját lakásomban.
— A holmid, Dima, be van pakolva bőröndökbe, és Alina Szergejevna háza előtt áll.
— A futár már vissza is igazolta a kézbesítést.
Alina Szergejevna felugrott.
— Te… te az utcára teszed a férjed?!
— Valami pénz miatt?!
— Anyagias dög! — ordította.
— Dima férfi, joga van rendelkezni…
— Férfi? — Oleszja felnevetett.
— A férfi megkeresi, nem ellopja a feleségétől.
— Perelni foglak! — üvöltötte Dima, levegő után kapkodva.
— Add vissza az autót!
— Dima, te mondtad: „Aki fizet, az rendeli a zenét.”
— A zene véget ért.
— A tánc is.
Oleszja letette a mikrofont az asztalra.
Tompa puffanással ért földet, mint egy koporsófedél.
— Ja, és Alina Szergejevna — tette hozzá már mikrofon nélkül, de a síri csendben mindenki hallotta.
— A szanatóriumot kifizették, gratulálok.
— De a vonatjegyet Altajig és a transzfert Dima elfelejtette megvenni.
— Pénze ugyanis már nincs.
— Meg munkája sem, úgy tűnik, ha most már autó nélkül marad.
— De hát ön az anyja, majd segít.
— Befogadja, felmelegíti.
— Meglepetés!
Dima a terem közepén állt, tanácstalanul, kapkodó tekintettel, és a kezében görcsösen szorította az abroszt.
Úgy nézett ki, mint egy rosszcsont macska, akit nemcsak a saját tócsájába, hanem a saját mocskának egész óceánjába nyomtak bele.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
