A férjem az én pénzemről rendelkezett az anyósomnak szánt meglepetés kedvéért. Hát jó. Én is szeretem a meglepetéseket…

Ott állt a nyitott széf előtt, ahol még reggel háromszázezer rubel feküdt — a megtakarítása fogászatra és a lodzsa felújítására.

Most már csak bársonyos por és egy cetli volt benne: „Elvittem egy ügyre. Ne sajnáld, befektetés a családba. Dima.”

Oleszja pislogott.

A bal szeme áruló módon rángani kezdett.

Lassan becsukta az ajtót, kifújta a levegőt, és kiment a konyhába, hogy feltegye a vízforralót.

A hiszti a gyengéknek való.

Oleszja inkább úgy tálalta a bosszút, hogy az ne csak hideg legyen, hanem mélyfagyasztott.

A bejárati ajtó akkorát csapódott, mintha a rohamrendőrség tört volna be, de csak Dima volt.

Berobbant a konyhába, ragyogva, mint egy kifényesített szamovár, és máris a hűtőhöz nyúlt, még cipőt sem húzott le.

— Ó, Leszka! Láttad? — beleharapott az alma felébe.

— Ne vágj ilyen képet, nem áll jól.

— A pénz jó helyre ment.

— Anyának jubileuma van, ötvenöt!

— Rendeltem neki egy beutalót a „Az Altaj Gyöngye” szanatóriumba meg egy bankettet.

— Olyan meglepetés lesz — bomba!

— Dima — Oleszja hangja olyan egyenes volt, mint egy halott EKG-ja.

— Az az én pénzem volt.

— Implantátumokra.

Dima olyan színháziasan forgatta a szemét, hogy látszott a fehérje.

— Na kezdődik!

— Már megint a te anyagias dumád.

— Anyának meg dátuma van! Jubileuma!

— Ez szent dolog.

— A fogak… hát várnak a fogaid.

— Nem cápa vagy, nem nőnek újak, de a régiek még rágcsálnak.

— Én, mint a családfő, stratégiai döntést hoztam.

Lehuppant a székre, keresztbe vetette a lábát, és oktatóan felemelte a mutatóujját:

— A nő legyen nagylelkű, ne fonnyadjon az aranyon, mint egy szoknyás Kascsej.

— A te kicsinyességed megöli a házasság minden romantikáját.

Oleszja megkavarta a teát a kanállal.

Csing-csing.

— Dima, ha valaki más pénzéből nagylelkű, azt lopásnak hívják.

— És a romantika a házasságban nem a takarékosságtól hal meg, hanem attól, hogy valaki összekeveri a közös zsebet az én személyes melltartómmal.

Dima félrenyelte az almát, köhögni kezdett, elvörösödött, és kapkodva a vizespohár után nyúlt, a felét a nadrágjára löttyintve.

Úgy nézett ki, mint egy felfújt pulyka, akit váratlanul hátulról fejbe csaptak egy poros zsákkal.

A következő két hét pokoli maratonná vált.

Alina Szergejevna, az anyós, miután a fiától értesült a közelgő „meglepetésről”, úgy kivirult, mint a penész a felejtett sajton.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *