Megmerevedett. Kikapcsolta a tévét.
– Miről?
– Megcsalsz.
Csend. Elfehéredett. Résnyire nyílt a szája.
Aztán halkan:
– Tudod?
– Reggel láttam az üzeneteket.
Megint csend. Hosszú.
– Sajnálom – mondta végül.
– Mit sajnálsz?
– Hogy megtudtad.
Elmosolyodtam.
– Tehát nem magát a dolgot, hanem azt, hogy kiderült?
Rám nézett. Nem láttam szégyent. Inkább kimerültséget.
– Nem akartalak bántani – mondta. – Szükségem volt rá, hogy újra élőnek érezzem magam. Nőként. Ne csak társként.
És furcsa módon értettem, mire gondol.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
