Szárazon, szaggatottan.
— Te nem akarod?
És ki vagy te, hogy akarj vagy ne akarj valamit?
Ez az én anyám!
Ez az én házam!
Az én házam.
Ljudmila elzárta a vizet.
Megtörölte a kezét a törölközőben — szürke volt, agyonmosott, a szélén lyukas.
— A te házad, — ismételte halkan.
— Akkor az ápoló a te problémád.
És az is, hogy megetesd az anyádat.
Szabad vagyok?
— Te… — Maxim tátva maradt szájjal nézett rá.
— Miről beszélsz?
— Arról, hogy elfáradtam.
A szavak maguktól repültek ki, idegenek voltak, de tökéletesen igazak.
— Nagyon elfáradtam, Maxim.
— Mindenki elfáradt! — ordította.
— Azt hiszed, nekem könnyű?!
— Nem, — Ljudmila megrázta a fejét.
— Nem hiszem, hogy neked könnyű.
Azt hiszem, téged nem érdekel.
Csend.
Maxim úgy nézett rá, mintha most látná először.
— Ismételd meg, — mondta lassan.
— Nem érdekel, — Ljudmila a konyha kijárata felé lépett.
— Sem én, sem az anyád, sem semmi.
Neked csak az számít, mit mond Szvetlana.
Mit gondolnak a szomszédok.
Mit…
— Fogd be.
Ljudmila megfordult.
Maxim az asztal mellett állt, a keze a zsebében, a válla feszült.
— Te nem beszélhetsz így velem, — mondta halkan, de a hangjában valami éles csengett.
— Én vagyok a férjed.
— Akkor viselkedj úgy, mint egy férj, — felelte, és kiment a folyosóra.
Becsapódott egy ajtó.
Ljudmila a tokfához támaszkodott, lehunyta a szemét.
A szíve a torkában vert, a halántékában dobolt.
Mit tett?
Mit mondott az imént?
A konyhából csattanás hallatszott — Maxim valamit a földhöz vágott.
Aztán nehéz léptek, és az előszobaajtó csapódása.
Elment.
Ljudmila kifújta a levegőt.
Lassan lecsúszott a fal mentén, és leült a hideg parkettára.
Az anyós szobájából halk mormolás hallatszott — az öregasszony, ahogy mindig esténként, magában beszélt.
„Mit tettem?” — ismételgette Ljudmila magában.
„Mit tettem én?”
De valahol mélyen, a félelem és bűntudat rétegei alatt, megmozdult valami új.
Ismeretlen.
Valami, ami reményre hasonlított.
Maxim éjfél után ért haza.
Ljudmila hallotta, ahogy a zárnál ügyetlenkedik — a kulcs fémhez karistol, mellémegy, megint karistol.
Aztán csattanás az előszobában, egy tompa káromkodás.
Részeg.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
