A férfi leült vele szemben, és beszélgetni kezdtek.
Kiderült, Gleb itt dolgozik Péterváron, egy IT-céget vezet.
Elvált, van egy egyetemista lánya.
Egyedül él a Petrogradszkaján, egy lakásban.
— És te? — kérdezte.
— Mivel foglalkozol?
— Én… — Jelizaveta megakadt.
— Könyvelő vagyok.
Férjnél vagyok.
— Gyerekek?
— Nincsenek.
A férfi bólintott, és a tekintetében átsuhant valami, mintha sajnálat lenne.
Vagy csak képzelte.
Egész este beszélgettek.
Gleb Pétervárról mesélt, a munkáról, kérdezte az életét.
Jelizaveta kitérően válaszolt, de percről percre érezte, hogy odabent valami olvadni kezd.
Vele könnyű volt.
Ugyanolyan könnyű, mint húsz évvel ezelőtt.
Amikor vége lett a bankettnek, Gleb felajánlotta, hogy hazakíséri.
— Regínánál szálltam meg — mondta Jelizaveta.
— Ott táncol.
— Akkor sétáljunk egyet? — mosolygott Gleb.
— Megmutatom neked az éjszakai Pétert.
Nemet kellett volna mondania.
Vissza kellett volna mennie Regínához, lefeküdni, reggel pedig hazautazni Moszkvába.
De ahelyett bólintott:
— Menjünk.
Kimentek az utcára.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
