A váróban ült, automatás kávét ivott, és azon gondolkodott, mi lesz дальше.
Új munka, új város, új élet.
Igen, félelmetes lesz.
Igen, nehéz lesz.
De rosszabb, mint eddig, már nem lehet.
Elővette a telefonját, megnyitotta a galériát.
Volt ott egy fotó a jubileumról: ő és Regína, átölelve, nevetve.
Jelizaveta azon a képen boldognak tűnt.
Igazinak.
Talán ez a lényeg.
Nem az, hogy mindenkinek megfeleljen.
Nem az, hogy mások elvárásaihoz igazodjon.
Hanem az, hogy önmaga legyen.
Hogy a saját életét élje.
Hogy szabadon lélegezzen.
Amikor bemondták a beszállást, felállt, felvette a táskákat, és elindult a peron felé.
Vissza se nézett.
Sajnálkozás nélkül.
Előtte Pétervár volt, fehér éjszakák, a Nyeva, az új munka.
Előtte az az élet volt, amit ő maga választ.
És ez volt a legfontosabb.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
