Könnyű azt mondani: lazítsatok.
Amikor minden hónapban csodát vársz, és csalódást kapsz.
Könnyek gyűltek a szemembe, de összeszedtem magam, és bementem a hálóba.
Port töröltem, és megint eszembe jutott a cigányasszony mondata.
„Nézd meg a férjed szekrényének felső polcát.”
Tegnap ez teljes ostobaságnak tűnt, ma viszont… nem tudom, talán a tétlenségtől, talán a gyerek miatti szomorúságtól, úgy döntöttem, megnézem.
A felső polc magasan volt, fel kellett állnom egy székre.
Régi pulóverek, dobozok kábelekkel, téli sapkák.
Kedvetlenül pakolgattam: csak hogy eltereljem a figyelmem a kínzó gondolatokról.
És akkor az ujjaim valami aprót tapintottak ki, eldugva egy pólóhalom mögött.
Egy kis üvegcsét pipettával, és egy papírlapot.
Kihajtottam, és megdermedtem.
—
A kezem remegett, miközben olvastam a gondosan írt szöveget Anton kézírásával.
„Szedési rend: 3–4 csepp a reggeli kávéba, naponta.
Nem kihagyni.
Keserűséget ad, de tejjel elnyomható.
Finoman hat, a szervezet nem veszi észre.
Százszázalékos védelem a terhesség ellen.”
Többször újraolvastam, nem hittem a szememnek.
Az üveg félig üres volt.
Az üvegen nem volt címke.
Vagyis valami házi „főzet” volt, egy egyszerű orvosi pipettás üvegben.
A szívem olyan hangosan vert, hogy úgy tűnt, a szomszédok is hallhatják.
Leültem a székre, még mindig szorítva azt az átkozott üveget.
Négy év.
Négy évig szenvedtem, azt gondolva, velem van a baj.
Orvoshoz jártam, vizsgálatokra, kétségbeesett nők fórumait olvastam.
A párnába sírtam, amikor megint semmi nem lett.
Ő pedig… ő minden reggel belecseppentette a kávémba ezt a szart valami kuruzslótól.
„Lazíts, napsugaram, majd lesz, – hallottam a fejemben a szavait.
– Ne görcsölj rá, mi így is boldogok vagyunk.”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
