Anna kézbe vette, kinyitotta a kesztyűtartót, és betette oda.
Nem dobta ki.
Csak elrakta.
Emléknek arról, milyen könnyű mindent elveszíteni, ha az ember abbahagyja a józan gondolkodást.
Kiállt a parkolóból, és hazafelé indult.
Bekapcsolta a rádiót.
Valami dal ment — régi, szerelemről és szakításról.
Anna átkapcsolt a hírekre.
Otthon megmelegítette a vacsorát, tányérral leült az ablakhoz.
A parkban égtek a lámpák.
Valaki kutyát sétáltatott.
Valaki a padon ült a telefonjával.
Anna evett, elmosogatott.
Bement a szobába, lefeküdt a kanapéra egy könyvvel.
Éjfélig olvasott.
Aztán leoltotta a villanyt.
És nyugodtan elaludt.
Anélkül, hogy azon gondolkodott volna, hiányzik-e valaki mellőle.
Helsinkit cserélte Szibériára — és nem tudta, miért.
Amíg egy éjszaka, egy fagy és egy betört ajtó
fel nem forgatott mindent, amiben hitt.
VÉGE
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
