De ez másfajta üresség volt — nem magányos, hanem felszabadító.
Mintha egy nehéz terhet raktak volna le a válláról, ami eddig nyomta, és nem engedte, hogy mélyet lélegezzen.
Anna az ablakhoz lépett és kinézett az esti Moszkvára.
Valahol ott volt az új munkája, az új kihívások, az új lehetőségek.
És először hosszú idő óta nem félelmet érzett az ismeretlentől, hanem várakozást.
A hibák tapasztalatok.
Egy rossz házasság pedig lecke.
Rájött, hogy Makszimben azt akarta látni, aki nem volt.
Kitalált magának egy szerető férj képet, aki támogatja az ambícióit, de a valóság sokkal prózaibb volt.
Most már tudta.
Tudta, mit akar.
Tudta, mire van szüksége.
És tudta, hogy többet érdemel annál, mint aki csak jövedelemforrást lát benne.
Megrezdült a telefonja.
Üzenet a főnökétől:
„Anna, nagyszerű prezentáció volt ma.
Az igazgatótanács le van nyűgözve.
Csak így tovább!”
Anna elmosolyodott.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
