Gombóc volt a torkában.
Makszim fél óra múlva jött ki a hálóból, álmosan, elégedetten.
— Jó reggelt, napsugaram, — ásított.
— Mit kérsz regge…
Elhallgatott, amikor meglátta Anna arcát.
— Mi történt?
— Olja többé nem jön, — mondta nyugodtan Anna.
— Véget ért a szabadsága.
Most neked tényleg takarítanod és főznöd kell.
Vagy kereshetsz új segítséget.
Bár ez nehéz lesz, tekintve, hogy már nincs saját pénzed.
Makszim elsápadt.
— Te… elolvastad az üzeneteimet?
— A telefonod fel volt oldva, — felelte Anna.
— És nagyon sajnálom, hogy ezt láttam.
Bár talán jobb, hogy most tudtam meg az igazat, mintha egy év múlva.
Makszim leült az asztalhoz, végigsimított a haján.
— Anna, hallgass meg, ez nem az, aminek gondolod…
— Tényleg? — Anna hangja még mindig meglepően nyugodt volt.
— Akkor magyarázd el, mit értek félre.
Felmondtál, azt ígérted, hogy te viszed a háztartást, de helyette felbérelted a volt kolléganődet, hogy mindent megcsináljon.
Két hétig a szemembe hazudtál, és az ő munkáját a sajátodként adtad el.
És azt tervezted, hogy így folytatod, ideális esetben az én pénzemből.
— Nem akartalak átverni, — kezdte Makszim.
— Csak… úgy gondoltam, ez racionális döntés.
Miért pazaroljak időt, ha felbérelhetek valakit, aki jobban csinálja?
— Akkor erről beszélni kellett volna velem, — Anna felállt.
— Azt mondani: vegyünk fel egy házvezetőnőt.
Belementem volna.
Őszinte lett volna.
De te inkább hazudtál.
— Féltem, hogy nem értenéd…
— Attól féltél, hogy túl jól érteném, — vágott közbe Anna.
— Hogy meglátom, mi ez valójában: te csak az én pénzemen akartál élni, úgy, hogy semmit nem csinálsz.
Az utazási iroda, Makszim?
Honnan jött ez az ötlet?
Öt éve dolgoztál ott!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
