Már rengetegszer végigjátszottam a fejemben, hogy megkérem őt egy randira. Mire tényleg megtettem, szinte ezerszer átírtam magamban a mondatot. Reggel fogmosás közben is ezen pörögtem, munkába menet is ezt ismételgettem magamban. Amikor végre odáig jutottam, hogy kimondjam, már semmi nem tűnt természetesnek. Minden változat vagy túl laza volt, vagy túl komoly, ezért végül egyik sem hangzott igazán jól.
Amikor igent mondott, nem is tudom, hogyan reagáltam. Valószínűleg csak bólintottam, és valami olyasmit motyogtam, hogy „oké”. Mégis maradt bennem valami, nem örömnek nevezném, inkább egy furcsa, csendes feszültségnek, ami nem akart elmúlni.
A randi napján megpróbáltam nem túlgondolni az egészet. Persze már ezzel a mondattal is azt árultam el magamról, hogy pontosan ezt teszem. Öltözködés közben teljesen tanácstalan voltam, többször is átöltöztem, mire kiválasztottam a megfelelő szettet. Attól féltem, hogy úgy festek, mintha túlságosan igyekeznék, vagy épp ellenkezőleg, mintha semmit sem adtam volna bele. Nem tűnik-e úgy ez a kabát, mintha szerepet játszanék? Passzolnak ezek a cipők egy vacsorarandihoz? Azt ismételgettem magamnak, hogy ez csak egy vacsora két ember között, semmi több.
Amikor végül találkoztunk, minden rendben volt. Valójában nem is volt semmi zavaró. Udvarias volt, talán kicsit óvatos is, mintha minden szavát előre meg akarná mérni. Leültünk, elhangzottak a szokásos udvariassági körök, és én rögtön azt gondoltam, hogy ez jó kezdés.
Aztán a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy vártam.
A beszélgetés egyszerűen nem indult be. Nem mondanám, hogy kínos volt. Nem veszekedtünk, és nem ült köztünk jéghideg csend sem. Inkább az történt, hogy válaszolt egy kérdésemre, aztán csend lett. Nem tette hozzá, hogy ő mit gondol róla, nem kérdezett vissza, csak lezárta a témát. Én pedig azonnal új témát kerestem, mert nem akartam, hogy hosszú csend üljön közénk.
Eleinte türelmes próbáltam lenni. Arra gondoltam, talán csak fel kell oldódnia. Nem mindenki beszél azonnal könnyedén. Így hát sorra tettem fel a kérdéseket a munkájáról, arról, mit csinál munka után, és még a hely zenéjéről meg a furcsa dekorációkról is szó esett. Semmi sem oldotta fel a helyzetet.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
