Egész életében fizette a szülei számláit, aztán a nagyobbik lány véletlenül rábukkant a végrendeletre — minden vagyon a húgára szállt.

.

Amikor meglátta a nagyobbik lányát, eltakar­ta az arcát, és néma zokogásban rázkódni kezdett.

Kristina kicsit távolabb állt, leejtett vállakkal, és idegesen piszkálta az ujján a bőrt.

Vera az anyjához lépett, és leült mellé.

— Minden rendben.

Az orvosok már foglalkoznak vele.

A gyógyszereket kifizettem.

Az anya levette a kezét az arcáról.

Öregebbnek tűnt, beesett arccsonttal és mély karikákkal a szeme alatt.

— Verocska… kislányom. — Nagyezsda Iljinyicsna Vera kezéért nyúlt, és hideg ujjaival megszorította.

— Mekkora buták vagyunk.

Micsoda vak buták.

Mindig természetesnek vettünk mindent.

Amikor pedig baj lett, a mi Krisztinácskánk csak rohangált a folyosón és ordított a nővérekkel, hogy csináljanak valamit ingyen.

Én meg… én majdnem megőrültem.

Vera hallgatott, a kifakult linóleumot nézte.

— Apáddal voltunk az irodában.

Már múlt héten.

Széttéptük azt a papírt, Ver.

Mindet széttéptük.

Újat írtunk.

Fele-fele, becsületesen.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.