— Kidobsz minket?!
— Hogy mered?!
— Család vagyunk!
— Fiam, mondd meg neki!
Szergej közelebb lépett, próbált fenyegető arcot vágni, de a szemében már ott villogott a félelem.
— Inga, elég a bohóckodásból.
— Kapcsold vissza.
— Szergej, — úgy mondta a nevét, mintha olívamagot köpne ki.
— Te azt akartad, hogy nagy, boldog családként éljünk.
— De elfelejtetted megkérdezni, én akarom-e.
— Azt hitted, én erőforrás vagyok.
— Egy kényelmes funkció.
— Egy lábakon járó pénztárca.
— Menj a fenébe! — csattant fel Szergej.
— Én vagyok a férjed!
— Jogom van…
— Jogod van összepakolni és elhagyni a helyiséget.
— Anyáddal és az öcséddel együtt.
— Azonnal.
— És ha nem? — lépett ki Vityók a fürdőből, a törölközőt a csípőjére csavarva.
— Hívod a rendőröket?
— Nem, — hangsúlyozta Inga.
— Semmilyen hatóság.
— Én egyszerűen elmegyek.
— Harminc perc múlva pedig jönnek az új tulajdonosok.
— És ők nem udvarias emberek.
— Ők egy építőbrigád.
— A lakást irodának vették meg, teljes átépítéssel.
— A falbontás ma 10:00-kor kezdődik.
— Most 09:30 van.
Szergej elsápadt.
— Eladtad a lakást?
— A bútorokkal együtt.
— A személyes dolgaimon kívül.
— A pénz már olyan számlákon van, amelyekhez nincs hozzáférésed.
— A házassági szerződés miatt, amit gondolkodás nélkül aláírtál, minden, ami a nevemen van, vagy amit én adok el, az az én külön vagyonom.
— Emlékszel arra a papírkupacra az esküvő előtt?
— „Adóügyi formalitás,” — ahogy te mondtad.
Szergej emlékezett.
Akkor annyira sietett a pecsétért és a kártyáihoz való hozzáférésért, hogy még a saját halálos ítéletét is aláírta volna.
— Te… te szörnyeteg! — sziszegte Tamara Petrovna.
— Átverted a fiút!
— Kihasználtad!
— Kihasználtam? — Inga felnevetett.
A nevetése száraz volt és szúrós.
— A te fiad döntötte el, hogy ő az ég ajándéka.
— Kiderült, hogy csak szép csomagolás, belül ürességgel.
— Adtam neked esélyt, Szergej.
— Figyeltelek.
— De amikor idehoztad ezt a tábort… — intett a rokonokra, — átléptél egy határt.
— Hová menjünk?! — ordította Szergej.
— Kiadtuk anyám lakását egy évre!
— Előleget vettünk fel, és elköltöttük Vityók adósságaira!
— Ez a ti problémátok, — felelte Inga, és megfogta a bőröndöket.
— A költségvetés-tervezés hasznos készség.
— Lesz időtök megtanulni.
**4. rész. A remények összeomlása**
Megszólalt a csengő.
A csengő hangja az üres lakásban úgy szólt, mint egy vészharang.
Szergej az ajtóhoz rohant, remélve, hogy valami tévedés.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
