deztem, amikor az ajtó mögötte örökre becsapódott.
— Egy egész lábas, kislányom.
— Akkor együk meg.
Mi magunk.
Eltelt fél év.
Az élet nem lett könnyű séta.
Jelzálog, végtelen jelentések éjszakánként, a gyerek szeszélyei.
De az otthonomban többé nem volt hazugság.
Néha a sors arcul csap, hogy végre kinyisd a szemed.
És néha egy egyszerű lábas anyós-féle töltött káposzta lehet az utolsó vacsora egy házasság számára, amely már rég belülről rohad.
Mertem magamnak enni, és mosolyogtam.
Ez az én költségvetésem volt.
Az én életem.
És az én, igazán őszinte vacsorám.
Vége.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
