A szemében nem volt pletykás kíváncsiság, csak aggodalom.
„Szása, gyere be, kérlek” – mondta hirtelen.
„Szükségem van egy tanúra.”
„Ö-ö… jó, rendben” – mondta Szása, érezve, hogy valami nincs rendben, és belépett az előszobába.
Zoja Arkagyjevna kijött a hálószobából, igazgatva a frizuráját.
Amikor meglátta a szomszédot, gejl mosoly terült el az arcán.
„Jaj, vendégek!
Mi itt csak titkolózunk egy kicsit a menyemmel.”
„Zoja Arkagyjevna” – Zsanna tisztán beszélt, minden szót megnyomva.
„Szása előtt mondja el, miért fotózta le a lakásunk papírjait és a fizetésszámlám kivonatait.”
„Mit találsz ki!” – visította az anyós.
„Micsoda hálátlan!
Én kocsonyát hozok, én a lelkemet, ő meg…”
Hirtelen megszólalt Zoja Arkagyjevna zsebében a telefon.
Megrezdült, de Zsanna gyorsabb volt.
A kijelzőn ez jelent meg: „Pavel (férj)”.
Zsanna kihangosította.
„Na, Zoja?”
Az após rekedt, álmos hangja hallatszott.
„Megtaláltad a papírokat?
Regina már teljesen kikészült, az ingatlanos azt mondta, ha holnapig nem teszi le az előleget, azt a garzont megveszik előle.
Kirill ugye biztosan nem ellenzi, hogy a lakásukat fedezetnek tegyük?
Vagy hogy is van az a te sémád…”
A folyosón csengő csend lett.
Hallani lehetett, ahogy a konyhában csöpög a csap.
Zoja Arkagyjevna elsápadt, olyan lett, mint a félbehagyott kocsonya.
Szása füttyentett.
„Hűha, micsoda ‘séma’” – húzta el a szót a szomszéd.
„Ez a 159-es, csalás.
Pontosabban: csalás kísérlete.
És ha több személy összejátszását is nézzük… Zoja Arkagyjevna, tudja, hogy ezért még rokonokat is leültetnek?”
„Miféle csalás!
Ez családon belüli ügy!” – sziszegte az anyós, és megpróbálta kitépni a telefont.
Zsanna megszakította a hívást.
Odabent valami elszakadt benne.
Az a vékony szál, amin a türelme lógott, a próbálkozása, hogy „jó”, „kényelmes”, „megértő” legyen.
Eszébe jutott minden alkalom, amikor magán spórolt.
Amikor Kirill azt mondta: „Anya jobban tudja.”
A lakását akarták megterhelni.
A lakást, amelybe a saját pénzét és a nagymamájától kapott megtakarítást is beletette.
Reginának akartak lakást venni, úgy, hogy közben Zsanna feje fölül kockára tették a tetőt.
„Kifelé” – mondta Zsanna halkan.
„Micsoda?” – döbbent meg Zoja Arkagyjevna.
„Kifelé a házamból.
Azonnal.
És a kocsonyáját is vigye.”
„Hogy merészelsz!
Felhívom Kirillt!
Majd ő megmutatja neked!”
„Hívja csak” – Zsanna kitárta az ajtót.
„És mondja meg neki: ha még egyszer szóba hozza, hogy segít anyának, akkor hozzátok költözik.
A hitellel együtt, amit a válásnál bíróságon átíratok.
Van egyébként egy kiváló jogászom a munkahelyemen.”
Zoja Arkagyjevna levegő után kapkodott, mint egy hal.
Ránézett Szására, aki összefonta a karját a mellkasán, és mindennel azt jelezte, hogy Zsanna oldalán áll.
Amikor megértette, hogy itt már nem működik a „csendes hatalma”, felkapta a táskáját, belebújt a csizmájába, és kiviharzott a lépcsőházba, szitkozódva.
Zsanna becsapta az ajtót.
A zárak kattanva fordultak.
Egy fordulat, a második.
„Keményen elbánt vele” – mondta Szása tisztelettel.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
