Csak féltem, hogy valami csalásba rángatnak bele minket.
— Már belerángattak minket, anya, — mosolygott keserűen Sofía.
Reggel Ilja jött érte, gyanúsan feldobott hangulatban.
Fütyörészett valami dallamot, miközben kifordult az udvarból a sugárútra.
— Figyelj, apa úgy döntött, hogy csodás esküvői ajándékot ad nekünk — ránk írat egy vidéki házat, — dobta oda könnyedén.
— Csak be kell ugranunk a közjegyzőnkhöz, aláírni egy meghatalmazást.
Puszta formalitás, hogy én rohangálhassak a hivatalokba, és ne kelljen téged folyton cibálnom.
— Ahogy akarod, Ilja, — egyezett bele Sofía egyenletes hangon.
Nem vette fel azt a ruhát, amit a múlt héten ajándékozott neki.
A szokásos kordnadrágját választotta és egy kötött kardigánt.
A közjegyző irodája egy üzleti központ felhőkarcolójában volt.
Odabent drága bőr és frissen főzött kávé illata terjengett.
A masszív íróasztalnál már várt rájuk Arkagyij Mihajlovics és maga a jogász is — egy kopaszodó, ideges tekintetű férfi.
— Fáradjon be, Sofía, üljön le, — búgta lágyan Ilja apja.
— Itt vannak az előkészített dokumentumok.
Szokásos meghatalmazás vagyonkezelésre.
Alul írja alá minden oldalon.
A közjegyző egy nehéz dossziét csúsztatott elé, mellé pedig letett egy súlyos töltőtollat.
Ilja az ablaknál állt, összefonta a karját a mellkasán.
Még csak nem is próbálta elrejteni a megkönnyebbült sóhajt.
Sofía kézbe vette a tollat.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
