Csak ennyit — jó éjszakát.
Ez egyelőre elég volt.
Reggel Igor előtt kelt fel, kávét főzött, és az ablaknál állt, nézte, ahogy az udvar megtelik emberekkel.
Valaki kutyát sétáltatott.
Valaki egy bevásárlószatyrot cipelt.
Az élet ment tovább — rendületlenül, anélkül hogy engedélyt kért volna.
A telefon képernyővel lefelé feküdt az asztalon.
Tudta, hogy Anatolij ma fel fogja hívni.
Hogy bűnbánó arccal és helyes szavakkal fog megjelenni, és hogy ő valószínűleg meg fogja hallgatni.
Mert tizennégy év nem üres hang.
Mert ott van Igor.
Mert Alexandra nem azok közé tartozik, akik egy vágással mindent elvágnak, és hátra sem néznek.
De előbb — kávé.
Előbb — csend a lakásban, ahol nincs idegen csizma az előszobában, és nincs idegen nevetés a konyhában.
Csak a csend, az övé és Igoré, megszokott és élő.
Ivott egy kortyot.
Odakint valaki nevetett.
Az ősz már majdnem feladta — a levelek lehullottak, a fák ott álltak csupaszon, egyenesen, őszintén.
Semmi fölösleges dísz.
Csak az, ami van.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
