Alexandra majdnem elnevette magát — és csak azért nem nevetett, mert a nevetés valami mássá változott volna.
— Melegítsd meg — mondta.
— Köszönöm.
Anatolij éjfélkor írt.
Csak ennyit: „A barátnőjénél van, minden rendben.
Én Szergyogánál vagyok.
Bocsáss meg.”
Alexandra elolvasta, és félretette a telefont.
Bocsáss meg.
Milyen rövid szó.
Papíron milyen egyszerű.
A sötétben feküdt, és arra gondolt, hogy nem haragszik rá.
Megértette őt.
Megértette, hogy nem gonosztevő, nem önző — csak egy ember, aki mindenkinek meg akart felelni egyszerre, és rosszul számolt.
Aki annyira félt elveszíteni az éppen csak megtalált lányát, hogy nem látta többé a feleségét.
Aki azt mondta: „a jutalmat az asztalra”, és nem hallotta meg, hogyan hangzik ez.
De megérteni nem ugyanaz, mint megbocsátani.
Nem azonnal.
Nem ugyanazon az éjszakán.
Válaszul ezt írta: „Jó éjszakát.”
Nem azt, hogy „megbocsátok”.
Nem azt, hogy „gyere haza”.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
