Apró szurkálásokkal, célzásokkal, „viccekkel”!
„Szvetka már megint a gép előtt ül, írja a szövegeit”, „Na mi az a tizenötezred”, „Jó, hogy van neked én”!
Felkapott az asztalról tárgyakat, és a falhoz vágta — tollakat, jegyzetfüzetet, a tévé távirányítóját.
— Hagyd abba a hisztit!
— EZ NEM HISZTI!
Ez AZ IGAZSÁG!
Amit nem akarsz hallani!
Oleg megpróbálta elkapni a kezét, de Szvetlána kicsúszott.
— NE ÉRJ HOZZÁM!
Azt hitted, örökké tűrök?
Hogy hallgatok?
Hogy egyetértek?
A FRANCBA VELED!
— Szvetá!
— Mit „Szvetá”?!
Meglepődtél?
Nem számítottál rá, hogy a szófogadó kis feleséged visszaszól?
Hogy tud NEM-et mondani?
Oleg telefonja megcsörrent.
A kijelzőn ez állt: „Igazgató”.
— Vedd fel! — kiáltotta Szvetlána.
— Tudja meg a drága főnököd, milyen vagy valójában!
Oleg kinyomta, de a telefon újra csörgött.
— Halló… igen, Péter Szergejevics…
Mi?
De hogy… nem értem…
Oleg arca elsápadt.
Végighallgatta a másik felet, majd lassan leengedte a telefont.
— Mi történt? — kérdezte Szvetlána, kissé lenyugodva.
— El… eltiltottak a pozíciómtól.
— Mi?
Hogyhogy?
— Viktor Pavlovics… ő igazgatósági tag.
Amikor felhívtad és lemondtad a bankettet, meglepődött.
Kezdett utánajárni.
Kiderült, hogy az éttermi előleget vállalati hitelkártyáról fizettem.
Célidegen pénzfelhasználás…
Oleg nehézkesen lehuppant a kanapéra.
— De hát te azt mondtad, hogy a te kártyád!
Te IDIÓTA!
— Én… azt hittem, vissza tudom tölteni a pénzt időben.
A te háromszázezred mindent fedezett volna.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
