— Elegem van!
Elegem van a gőgödből!
Elegem van abból, hogy bizonygatnom kell, én is ember vagyok!
Hogy az én munkám is munka!
Hogy az én pénzem az én pénzem!
— Ugyan milyen pénzed van! — csattant fel Oleg.
— Aprópénz!
— Aprópénz, ami eltartotta ezt a családot, amikor három éve leépítettek!
Elfelejtetted?
Amikor fél évig munkát kerestél, ki fizette a lakást?
Ki vette az ételt?
Ki öltöztette a gyerekeket?
— Az csak átmeneti volt…
— IGEN!
És én SOHA nem vágtam a fejedhez!
Soha nem aláztalak meg!
Te meg?
Te minden alkalommal emlékeztetsz rá, hogy többet keresel!
Oleg hátralépett egyet.
Nem ismerte fel a feleségét — a mindig nyugodt, engedelmes Szvetlánát.
— Nyugodj meg…
— NE MERJ nekem ilyet mondani! — Szvetlána a határon volt.
— Tizenöt éve nyugszom meg!
Tizenöt éve hallgatom, hogy semmirekellő vagyok!
Hogy szerencsés vagyok, amiért ilyen férjem van!
Hogy hálásnak kell lennem!
— Én soha…
— MINDIG!
Mindig ezt csináltad!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
