— Nem.
Mindenki azt fogja hinni, hogy van egy feleséged, aki nem engedi a családi pénzt rongyrázásra elverni.
— CSALÁDI?!
Az anyád pénze!
— Amit NEKEM adott.
Nem neked, nem nekünk — NEKEM.
Egy konkrét célra.
Oleg megragadta a vállát, és megrázta.
— Azonnal hívj vissza mindenkit, és mondd meg, hogy ez tévedés!
Hogy az ünnep meg lesz tartva!
— NEM! — Szvetlána kitépte magát.
— Nem hívok vissza senkit!
És ne érj hozzám!
— Ahá, szóval így?! — Oleg elővette a telefonját.
— Akkor felhívom anyádat!
Tudja meg, milyen lánya van!
— Hívd! — kiáltotta Szvetlána, saját magát is meglepve.
— HÍVD!
Mondd el neki, hogyan zsaroltál!
Hogyan fenyegettél!
Hogyan aláztál!
Gyerünk, tárcsázd!
Oleg dermedten állt a telefonnal a kezében.
Nem erre a reakcióra számított.
— Te… blöffölsz.
— Próbáld ki! — Szvetlána kitépte a kezéből a telefont, és maga tárcsázta az anyját.
— Hangosítón, hogy te is halljad!
— Halló, kislányom? — szólalt meg az anya hangja.
— Szia, anya.
Oleg el akar neked mondani valamit rólam.
Bekapcsolom a hangosítót.
— Oleg?
Mi történt?
Oleg hallgatott, Szvetlána nézte.
Szvetlána elmosolyodott.
— Na mi van, miért hallgatsz?
Mesélj!
A hálátlan lányról, a felelőtlen feleségről!
Gyerünk!
— Én… izé… Jó napot, Galina Petrovna, — motyogta Oleg.
— Csak egy kis félreértés…
— Miféle félreértés? — aggódott Szvetlána anyja.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
