Szvetlána Ribakova vagyok.
A férjem szombatra foglalt önöknél termet…
— Igen, természetesen!
Százfős bankett, „Imperial” terem.
Minden készen áll, már csak a végső fizetésre várunk.
— Pont ezért hívom.
Kénytelenek vagyunk lemondani a foglalást.
Szünet.
— Lemondani?
De… értse meg, három nap van hátra.
A szerződés szerint ilyenkor az előleg nem jár vissza.
— Értem.
Legyen így.
— Biztos benne?
Talán csak át lehetne tenni másik időpontra?
— Nem, köszönöm.
Mondják le teljesen.
Miután letette, Szvetlána kikapcsolta a telefonját.
A terv első része kész.
Most fel kellett készülnie a viharra, ami holnap biztosan kitör.
A lánya szobájában aludt el — a lány a barátnőjéhez ment hétvégére a nyaralóba.
A fia sporttáborban volt.
Jó, hogy a gyerekek nem látják majd, ami történni fog.
Reggel Szvetlána csörömpölésre ébredt.
Oleg berontott a szobába, a telefonját lóbálva.
— EZ MEG MIT JELENT?! — üvöltötte.
— Viktor most hívott, és azt mondta, hogy tegnap lemondtad a bankettet!
Szvetlána felült az ágyban, megigazította a haját.
— Pontosan azt jelenti, amit hallottál.
Lemondtam az éttermi ünnepségedet.
— TE… MIT CSINÁLTÁL?! — Oleg lilult a dühtől.
— Hogy merted?!
Ez az ÉN születésnapom!
Az ÉN előléptetésem!
— És az ÉN pénzem, amit követeltél, — felelte nyugodtan Szvetlána, és felkelt.
— Ha nincs pénz, nincs ünnep sem.
— Megmondtam, hogy utald át!
— Én meg megmondtam, hogy nem fogom.
Te nem hallgattál rám.
Oleg odalépett, de Szvetlána nem hátrált.
— Tudod, mit tettél?!
Ki fognak röhögni!
Mindenki azt fogja hinni, hogy egy lúzer vagyok, aki még a saját kerek évfordulóját sem tudja megszervezni!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
