— Csak beszélni akartunk.
— Maxim azt mondta, maga felnőtt ember, maga mindent megért…
— Ezt ő mondta? — Jelena becsukta az ajtót, nekidőlt, és összefonta a karját.
— Na, beszéljenek.
— Ha már eljöttek.
Maxim már az asztalnál ült.
Kibontotta a csomagot, és valami átkozott pizzát szedett elő.
— Lena, figyelj.
— Alkút akarunk ajánlani.
— Milyen kedves.
— Ti egy pár vagytok, én meg ki?
— Befektető?
— Vagy egy kockázati balek?
— Ne így — szólt közbe Olga.
— Nem vagyunk ellenségek.
— Csak… bonyolult a helyzet.
— Maximnak adósságai vannak.
— És nem csak felém — tette hozzá, kissé lehalkítva a hangját.
— Kötelezettségei vannak.
— Arra gondoltunk, talán te…
— …talán pénzt adok nektek? — Jelena felnevetett.
Hangosan nevetett, túl hangosan is.
Aztán hirtelen elhallgatott.
— Várjatok.
— Ti ezt komolyan gondoljátok?
Maxim vállat vont.
— Jómódú vagy.
— Éveket fektettem beléd.
— És most csak úgy le akarsz rázni mindent?
— Befektettél?! — Jelena hangja elszakadt.
— Te fektettél?
— Mit fektettél, Maxim?
— A bőrödet attól, hogy a kanapémon ültél?
Maxim felállt.
A szeme száraz volt, dühös.
— Igen.
— Magamat fektettem.
— A legjobb éveimet.
— Támogattalak, amikor sírtál a megbeszélések után.
— Ott voltam melletted.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
