— Már megmondtam: nem — felelte Vera nyugodtan, és tovább ette a borscsot.
— Mi van veled? — Mihail hirtelen eltolta a tányérját.
— Az anyám kétségbe van esve!
— Ez az ő baja — mondta Vera, fel sem nézve.
— Az ő baja? — Mihail hangja kiabálásba csapott.
— Ő az anyám!
— Én meg a feleséged vagyok.
Vagy voltam — Vera végre felnézett.
— Ezt hogy érted?
— Pontosan úgy, ahogy érted — mondta Vera, és gondosan megtörölte a száját a szalvétával.
Mihail felugrott az asztaltól.
A szeme bevérzett, a keze remegett a dühtől.
— Tudom, hogy eldugtál pénzt! — üvöltötte.
— Hol van?
Vera továbbra is ült, az arca nem változott.
Mihail felforgatta a lakást.
Kihúzta a komód fiókjait, és a tartalmukat a földre szórta.
A könyvek között turkált, és mindenfelé hajigálta őket.
— Hol a pénz? — kiabálta, miközben a szekrényből a ruhákat is a földre dobálta.
— Azonnal mondd meg!
Vera némán felállt az asztaltól.
Elkezdte összeszedni a szétdobált holmikat.
Összehajtotta a blúzokat, kisimította a gyűrött nadrágokat.
— Hallasz engem? — Mihail odarohant hozzá.
— Beszélek hozzád!
— Hallak — felelte Vera higgadtan.
— Az egész környék hallja.
Mihail megragadta a kezét.
— Elég a szentfazékoskodásból!
Add ide a pénzt!
Vera kirántotta a kezét.
Megigazította a pulóverét.
A férje szemébe nézett.
— Késő keresni — mondta jeges nyugalommal.
— Már bevittem az összes pénzt a bankba.
Mihail arca elsápadt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
