Gleb megkérte, hogy készítse el a kedvenc salátáját, és kiderült, hogy a fő hozzávaló hiányzik.
El kellett menni dióért a boltba.
És most, hogy a kagylóban meghallotta a férje hangját, Vera megbánta, hogy őt küldte el vásárolni.
A fejében megjelent egy motor vagy egy autó képe, amely a férjére száguld, és most ő félholtan, az utolsó erejével telefonál a feleségének.
— Istenem, Gleb!
Élsz?
Egyben vagy?
Csak ne tedd le, én most… most hívom a mentőket.
Mondd, hol vagy!
— remegve az egész teste, otthagyta a tűzhelyen a salátához előkészített zöldségeket, és az ablakhoz rohant.
Mint kiderült, a férje nem jutott messzire: Gleb a virágágyás szélén ült, és a lábát fogta.
„Huh, él”, — villant át Vera fején.
Vera kirohant a lakásból, és a férjéhez szaladt.
— Meg tudtad jegyezni az autó rendszámát?
Jól vagy?
Nagyon megsérültél?
Hol fáj?
— záporozta kérdésekkel a sápadt férjét.
— Milyen autóét?
Itt fáj.
Az egész lábam… — mormolta.
— Hát annak, amelyik elütött!
Ha kell, a kamerákon meg lehet nézni.
Vagy motor volt?
— Nem, egy roller ment át rajtam.
Vera döbbenten bámult a férjére.
Elképzelt egy futárt hatalmas táskával, vagy egy fickót, aki nem tartotta a sebességet, és belerohant a férjébe.
— Igen, száguldoznak, láttam a tévében.
— együttérzett a feleség.
— Akár meg is nyomoríthatott volna…
Szóval elütött, és elhajtott?
Még csak meg sem kérdezte, kell-e segítség?
— Hova hajtott volna?
Ott van, — bökött jobbra Gleb.
Vera odanézett.
— Nem látom.
Hol?
— Mi van, asszony, teljesen megvakultál?
Ott van! — sziszegte Gleb összeszorított fogakkal, és egy öt év körüli gyerekre mutatott.
— Nekem lehet, hogy törésem van.
Vagy repedés.
Vera a csipogós rollerre meredt, és a „baleset” okozójára: a fiú sisakja félrecsúszott, ő maga pedig tanácstalanul és ijedten állt.
— Gleb, téged egy gyerek „ütött el”?! — kérdezte vissza Vera.
— Nem gyerek, hanem a pokol fattya!
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
