Negyvennyolc óra kínzó tehetetlenség és körbe-körbe járó, fojtogató beszélgetések.
A lakás vesztes hadsereg főhadiszállásává változott.
A levegő állott volt, átitatta az öreg étel szaga, a rendetlenség és a félelem.
Makszim alig aludt.
Szobáról szobára járt, próbálta felmérni a katasztrófa méretét.
A falat persze helyre kellett állítani.
Felhívott néhány építőcéget.
Az árak a borzasztótól a felfoghatatlanig terjedtek.
Még az autó eladása is csak a költségek egy részét fedezte volna: magát a falat és talán a szomszéd részét.
És még vissza kellett adnia Annának a pénzét.
Leült számológéppel, és előkotorta a saját banki kivonatait, amelyeket nagy nehezen kimentett az alkalmazásból.
Összevetette a dátumokat Anna kinyomtatott listáival.
A számok stimmeltek.
Öt év alatt tekintélyes összeg gyűlt össze.
Sosem gondolt rá egyben.
Minden egyes utalást különálló, jelentéktelen alkalomként fogott fel.
Most viszont mindez egy heggyé állt össze, amely ráomolhatott.
Lídia Petrovna a nappaliban ült, egy pontra meredve.
A rendíthetetlen bizonyossága megrepedt.
Nem beszélt ismerősökről, nem gyártott terveket.
Hallgatott.
Ez a hallgatás ijesztőbb volt bármilyen hisztériánál.
A kezében forgatta azt a bizonyos fa dobozkát, de már nem hatalmi jelképként, inkább amulettként, mintha választ keresne benne.
Olga, miután az első napokat végignyafogta, hirtelen összeszedte a szétdobált holmiját, és kijelentette, hogy a barátnőjéhez költözik.
— Nem bírok itt lenni!
Ti rántottatok bele ebbe a gödörbe! — üvöltötte, és a sminkjét dobálta a táskájába.
— Pereljen titeket, ne engem!
Én nem tehetek semmiről!
— „Nem tehettél semmiről”, amikor az ő szobáját osztottad fel? — vetette oda Makszim sötéten, rá se nézve.
— Te vagy mindenért a hibás!
Nem tudtad a feleségedet féken tartani! — Olga becsapta az ajtót, és a sarkai kopogtak a lépcsőházban.
Kettestben maradt az anyjával.
Olyan csendben, amit csak az óra ketyegése és a hűtő zúgása tört meg.
A harmadik nap, estefelé, amikor a szürkület besűrűsödött az ablak mögött, óvatos, halk kopogás hallatszott az ajtón.
Nem éles, mint a szomszédasszonyé, és nem kitartó, mint a postásé.
Inkább udvarias volt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
