Biztos te is észrevetted már ezt a furcsa jelenséget. Elég egyszer megöntözni a paradicsompalántákat, és másnapra már megindulnak felfelé, a száruk elvékonyodik, a levelek halványabbak lesznek, és az egész növény úgy néz ki, mintha menekülni akarna a földből. Ismerős?
Éveken keresztül a lámpát, az ablakot, az időjárást vagy a magokat hibáztattam. Aztán kiderült, hogy az ok sokkal egyszerűbb, és őszintén szólva kicsit kellemetlen is. A palántákat legtöbbször saját magunk nyújtjuk meg, amikor túl gyakran locsolunk.
Egy idő után leesett egy fontos dolog. A paradicsom nem a sötéttől tart, nem a hűvösebb hőmérséklettől, és a kisebb pohár sem okoz gondot neki. A túl sok törődést viszont rosszul viseli. Főleg akkor, ha ez rendszeres öntözésben jelenik meg.
Ekkor váltottam arra, amit ma „száraz” öntözésnek hívok. Elsőre keménynek tűnik, sőt egy kezdőnek kicsit ijesztő is lehet, mégis annyira bevált, hogy eszembe sem jut visszatérni a régi módszerhez.
Miért nyúlnak meg, és mi köze ennek a vízhez
Mit csinál a növény, ha mindig bőven van víz körülötte? Egyszerű, elkényelmesedik. A gyökereknek nincs okuk mélyebbre menni, ha a nedvesség folyamatosan a felső rétegben van jelen.
Ha a gyökérzet gyenge, az energia a föld feletti részekbe kerül. A szár megnyúlik, a levelek gyorsan nőnek, viszont a szövetek lazák maradnak és könnyen sérülnek.
Sokszor láttam, hogy egy alapos öntözés után a palánták szinte egyik napról a másikra megugranak. Igen, magasabbak lesznek. De ettől még nem lesznek erősebbek. Itt van a lényeg. A magasság önmagában kevés, könnyen jönnek a törések és a kitámasztás. Az igazán jó palánta erős gyökérrel indul, nem hosszú szárral.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
