Igen, persze!
— Maruszja ezt akarta volna — mondta a férfi.
Másnap hárman kimentek a temetőbe — Máriához.
Artyom margarétákat tett a kőre — ugyanazokat.
Marina végigsimított a feliraton.
— Megígérem… a fiad jó orvos lesz.
Vigyázok rá.
És az apjára is.
A szél meglebbentette a nyírfát — mintha beleegyezne.
Artyom megfogta az egyik kezét.
A férfi a másikat.
Így álltak ott — furcsa, de igazi család.
Nem vér kötötte össze őket, hanem hála, emlék és olyan szeretet, amiből mindenkinek jutott.
És a közös útjuk még csak most kezdődött.
